Sakk a tévében!

2012. február 14. kedd, 14:35

Ha az ember kikapcsolódásra vágyik, még akkor is számtalan lehetőség közül választhat, ha ki sem akar mozdulni otthonából. Az internet korszaka elérhetővé tett szinte mindent: egy új, digitális kultúra kezd kibontakozni a mai ember szeme előtt. Az otthoni szórakozás korábbi egyeduralkodója, a televízió, kezd veszteni jelentőségéből – nem véletlen, hogy a tévéadók többféle módszerrel próbálják megtartani nézőiket. Ezek egyike, hogy a korábbihoz nem mérhető magas minőségi szintre futottak fel a különböző sorozatok, gondoljunk csak a Helyszínelőkre, a 24-re, A trónok harcára – egy-egy epizódot több pénzből forgatnak, mint Magyarországon egy filmet. A sorozatimádó sakkozók 2011-ben hatalmas ajándékot kaptak a kanadai Showcase adótól: Végjáték címmel a sakkozást, a sakkozókat valósághűen bemutató sorozat került adásba.

A tévéadók a nézettségért és a reklámbevételekért folyó harcukban egyre újabb és merészebb ötletre alapozzák műsoraikat, a tévésorozataikban pedig egyre igényesebb és hihetőbb a téma kidolgozása (miközben egyre több filmsztár szerződtetésére ad lehetőséget a rendelkezésre bocsátott büdzsé). Az unalomig ismert klisék ma már halálra vannak ítélve – azok a sorozatok lesznek sikeresek, melyek nagyban eltérnek a bevett recepttől: ez magyarázza a House első éveinek kiemelkedő sikerét többek között (ez és Hugh Laurie). Az is lehet a siker kulcsa, ha olyan témájú sorozat készül, mint ami még előtte sose volt: Az elnök emberei (The West Wing) bepillantást ígért engedni a világ legnagyobb hatalmú embe-rének és stábjának feszültséggel teli hétköznapjaiba. A valósághű díszletek, a rengeteg szereplő, az Ovális Iroda vagy a Szituációs szoba mását felépítve látni, önmagában már ezek leköthetik a nézők figyelmét.

(Folytatás a Magyar Sakkvilág 2012. februári számának 24. oldalán: Nádasi Balázs - Sakk a tévében! c. cikke)